Vissza a főoldara

Írások / Szubjektív tapasztalatok a hazai fotóértékelős oldalakról

Tovább a galériákhoz

Mintegy három és fél éve (2003 októbere óta) látogatok hazai, képértékelős oldalakat. Az elmúlt időben aktívan részt vettem 1-2 site életében, az egyiken -nem túl szépemlékű- pályázatgazda voltam, a másikon moderátor vagyok. A többin vagy csak felhasználó, vagy még az se. Közben „kirándulásokat tettem pár külföldi site-ra, pusztán nézelődőként. Rengeteg pozitív és negatív tapasztalattal lesz gazdagabb az ember ezeken az oldalakon. Egy szociológus vagy egy pszichológus talán még a nagydoktoriját is meg tudná írni abból, amit egy év alatt tapasztalhat rajtuk, bár némely kérdés mélyebbről gyökeredzik, és nem is elsősorban fotósoldal-természetű. Megpróbálom párhuzamba állítani hogy mik az előnyök, és mik a hátrányok.
 

Tanulás-faktor

 Rengeteget lehet tanulni. Főként egy kezdőnek. Rengeteg képet lehet megnézni másoktól, amiből eleve sokat lehet okulni, illetve a saját képeinkre kapott értékeléseket is hozzá lehet adni, az egészből sok tapasztalat, vizuális élmény alakul ki, nomeg csiszolódnak a vágyaink, elindulunk valamerre, megkereshetjük saját stílusunk. Alapvetően hasznosak ezek a képértékelő oldalak, hiszen ha fotónkat csak a minket körülvevő embereknek és családtagoknak mutogatjuk, akkor maximum a "tetszik" jellegű értékeléseket kapjuk.

Természetesen ennek is megvannak a maga buktatói. Egy teljesen kezdő ha bekerül egy ilyen oldalra, valószínűleg nagyon lesújtó értékeléseket kap, hiszen a legtöbb, nála valamivel "haladóbb" amatőr kattintgató egyből előhozakodik a könyvekből -vagy ami még rosszabb magán a fotósoldalon valódi tudás nélkül, pusztán a nyers szavakat összeszedve- vett szakszavakkal, mint az aranymetszés vagy a harmadolási szabály, a ferde horizont, a "beégés" (ami valójában kiégés), a kromatikus aberráció, a vignettálás, a képzaj (kedvencem), a szűkebb blende, vagy a rövidebb záridő, esetleg a magasabb ISO érték varázslataival. Az abszolút kezdő tehát hamar elszontyolodhat, még mielőtt belecsepeghetnének a technikai hókuszpókuszok és abrakadabrák, lelép az oldalról a tökéletes kudarc élményével, és azzal a  tudattal hogy ez nem neki való, holott előfordul, hogy 1-1 ilyen fotós meglepően ügyes témameglátással rendelkezik, technikailag pocsék módon lát meg valamit, ami felér a művészet szintjére. Hogy a vak tyúk esete, vagy valóbban van érzéke hozzá, valószínűleg soha az életben nem tudjuk meg, és ami  a legszomorúbb, ő sem, hiszen ezeken az oldalakon túl hamar "rájuk ugranak" a technokraták és elveszik a kedvüket, még mielőtt valamelyik érzékenyebb szemű fotós véleményt alkothatna, és meglátná hogy ez jóóó! Tehát kihullanak a -ritkán ugyan, de akkor nagyon- igéretes kezdők.

Aki fel van vértezve pár technikai csodaszóval, és elolvasott egy fél fotós könyvet, vagy legalábbis egy kifestőt gyerekkorában, és benézett pár fórumra, az már elvegetálhat pár makróval és -ha pénze engedi- pár madár- és vadfotóval mire megszerez olyan tudást, hogy izomból használja a belé sulykolt komponálási, képszerkesztési, zajszűrési és élesítési szabályokat. Karrierje gyorsan ívelhet felfelé az oldalon, rövid időn belül hasznos és nagy tudásra tehet szert. Aztán érkezik a tető, ahonnan megint rögös a továbbjutás. Ha megmarad technokratának, itt megáll. Nincs tovább. Beragad az -egyébiránt sokszor eladható- középszerbe. Gyártja a színes tucatot, a mosolygó nőkről és profi modellekről csinált gyorsan felejthető portrékat és aktokat, a mérnökien szerkesztett de alapvetően jellegtelen tájképeket, finoman világított de unalmas tárgyfotókat, és a történetileg zéró, de hatásosra készített szociofotókat, koncertképeket, zsánerképeket.

Ha mégis túljut ezeken, mert valaha olyan "gyerek" volt, hogy a lényeglátás ott lapult a zsebében, és valhogy átverekedte magát a kezdeti leiskolázó rossz véleményeken, kinyílik a szeme a harmadolási szabályon túlra, a túlszaturált makrókon és a giccses portrékon, nomeg az Óperenciás tengeren is rég messzebb járnak a képzeletében a képek. Megnézi a fotókat, és már mást keres a szeme. Művészetet, saját stílust, történeteket. A fotó mesél, több ezer szónál, ami már közhely, mégha igaz is. Persze ehhez az kell, hogy a megalkotója bele is sűrítse az ezer szót. Rengeteg munkával, sok-sok próbálkozással, gyerekkori játékosságuk szabadon engedésével, a jól bemagolt formáktól való elszakadás igényes késztetésével az elméjükben, ezek az emberek alkotnak. Néha könnyebben jön belőlük, hiszen eleve tudták ezt, csak beskatulyázták magukat az értékelések miatt, mert akkor azt képzelték ez a helyes út... A haladás az oldalon rögössé válik, az adott pontok már nem jelentenek semmit, inkább a szöveges vélemény, illetve a sorok közt olvasva lehet pár hasznos tanácsot szerezni, vagy pusztán a nézettségi indexből, a vélemények stílusából és pár odavetett szóból lehet téves következtetéseket levonni. Néhány kép úgy süllyed el, hogy egyetlen hasznos foszlány nem születik rá a feltöltője számára. Az ember megkeresi azokat az embereket akikkel hasonló cipőben jár, és megpróbálja valahogy odacsalogatni magához őket, az ő véleményükre kíváncsi, ám a legtöbb oldalon a "tengerben" nehéz egymás felé úszni. Elmondhatjuk tehát, hogy van egy nagyon széles "lépcsőfok", ahonnan megint nehéz tovább tanulni. Olyan ez, mint egy Gauss (vagy harang) görbe. Az elején is nehéz okulni, a végén is.

Belépnek még a képbe a profik. Valamiért szabadidejükben -ha mást nem unalomból- ráfanyalodnak néha egy-egy ilyen oldalra. Mögöttük a több tízezer vagy százezer kép, 20 év múlt, elképesztő technikai tudás, gyors lényeglátás, esetenként némi művészi hajlam. Már eleve túl vannak az oldal 95-99%-ának tudásán, az értékelések 99%-a így számukra azonnal nem hasznos. A "tyhűű de szép, profi munka" jellegű értékelésekre vajmi kevés szükségük van, hiszen pontosan tudják. :) Hatalmas tudásuk, melyet nagyon hasznos volna átadni a feltörekvő nemzedéknek, vagy a tisztes korú kattintgatóból igényes amatőrré fejlődő emberkenek, elvész, mivel egyszerűen a "nincs időm hülyékkel vitázni"-ba süllyed, főleg ha kapnak pár hozzá nem értő negatív kritikát. Ugyanez a helyzet a művészi szinten működő fotósokkal, ha ide is téved, és nem borzasztja el a gyenge felhozatal, mazochizmusból feltölt egy képet, és megkapja a szemellenzős harmadolószabályos beégetős zajszűrős userektől a magáét, és minden feltűnés nélkül távozik.

Művészeti faktor 

Mint minden művészeti ágnak, a fotózásnak is megvannak a maga elismert tekintélyei, akik az írott, nyomtatott sajtóban, a könyvekben, vagy a múltból előlépve fő csapásvonalat adnak a jelenlegi és a jövő művészeinek. Persze ezzel egy kicsit(?) a saját akaratukat, szemléletüket kényszerítik rá az emberekre. A fotós site-ok nagy előnye, hogy gyűjtőköre nagyobb tud lenni, nem olyan belterjes, azok akiket "kitaszít" a művészkör, gyakran beférnek valamelyik igényesebb oldal eldugottabb bugyraiba. Ha az ember megtalálja őket, tanulhat tőlük, elleshet pár új trükköt. Ezek az emberek megszokták hogy nem fogadják el őket, a lesújtó véleményektől sem riadnak vissza, nem hordják fenn nagyon az orrukat, csak szeretnék ők is megmutatni magukat, és erre a legkézenfekvőbb és legolcsóbb mód a NET. Pár imént említett ember, illetve a kezdő kattintgatók elkapott jó pillanatai azok, amiért érdemes ezeket az oldalakat látogatni.

Ám mint fentebb is vázoltam, ennek is megvan a hátulütője, főleg a hosszú ideig tartó keresések, és a viszonylag lassú információáramlás. No meg a meg nem értett művészek, és a magukat művésznek tartó, de középszeerű alkotók, akik ugyan elszakadtak pár szabálytól, de ez nem vált a kép javára. Ők egészen jól tudnak helyenként fogalmazni, és tévútra terelik az embert. Le kell tehát szűrni, hogy SZERINTÜNK ki alkot értékeset és ki nem, még ha magunk válunk is meg nem értett művésszé. :) (gyorsan hozzáteszem, én nem vagyok művész, sosem leszek, bár néha szeretnék :) Ellenben tudok fogalmazni. Vagy mégsem? :))

Van pár oldal (pl. a Topfoto és a Photograph) ahol a törekvés az igényesebb alkotók összegyűjtése. Előbbi "előzsűrizéssel", vagyis a már feltöltött képek szortírozásával próbál machinálni, utóbbi azzal, hogy csak meghívással lehet regisztrálni. Mindkettőnek van két buktatója. A létrehozói 1-2...5-10 ember ízlésvilága kényszerül rá az egész oldalra, amitől erősen "sávos" lesz a felhozatal, és ráadásul azok akik bekerültek és ugyanazt csinálják, szükségszerűen nagyjából mindenben együtt fognak érteni, tehát kivész a vita, ami alapvetően mégis előremozdítja a további fejlődést. Ránézésre szép, színes és igényes mindkét oldal, a külföldi site-okat idézi. De ha az ember jobban megkaparja, nagyon sok usernek az oda feltöltött képein kívül is van élete, amit oda nem tesz fel, hanem feltölti a Fotózz-ra, a Fotóarénára, vagy a Photographers-re, és ott meghallgatja bárki véleményét, tudván tudva, hogy az "elit" oldalról valamelyik modera kiszedné, vagy ha mégis felkerülne, a mainstream-ből való kiválása miatt fölöslegesen nekiesne az összes többi. A kísérletező kedvűek tehát szükségszerűen máshol végzik a vizsgálataikat... (Jómagam egyik nagy eredményként könyveltem el amikor visszautasították a Photograph-os regisztrációmat, erre azóta is büszke vagyok. :) )

Nos, mint minden közösségben, itt is az egyik talán legfontosabb, hogy az ember új ismerősökre, barátokra, és viszonylag szélesebb körű ismertségre tehet szert. Minél több képe és véleménye van, annál többen ismerik, páran szimpatizálnak vele, többen persze nem. A legtöbb fotós oldal időről időre IRL találkozókat is szervez, vagy kiállításlátogatásokkal, vagy egy bizonyos téma fotózásával, vagy kocsmai együtt-részegedéssel kötik egybe (akár ebben a sorrendben minddel). Az arctalan nickek mögül hús-vér emberek bújnak elő, akik sokkal kevésbé közvetlenül anyázzák le egymást mint a képek alatt, és sokkal kedvesebbek mint a neten. :) Komoly barátságok, szerelmek, sőt akár egész folytatásos "teleregények" születtek hasonló fórumokon, ez alól természetesen nem kivétel a fotós közösség se. Annyiból ráadásul hasznos, hogy hasonló érdeklődési körű, intelligens (többnyire iskolázott, bár a kettő nem mindig függ össze) emberekkel lehet ismerkedni, és bár nem társkereső, ismerkedő fórum, rengeteget lehet tanulni egy-egy ilyen találkozón. Arról nem is beszélve, hogy a portré- és életképfotósok kimeríthetetlen paradicsoma, hiszen szinte észre se lehet venni ha egymást fotózzuk, úgyis mindenki azt csinálja. Ritkán lehet ennyi embert fesztelenül "lődözni". :)

Persze emellett ott a rengeteg súrlódás. Főleg aki még nem csiszolódott gömbölyded sima formákká a hosszú harcok alatt, minden fotót amit feltölt, a saját "gyerekeként" kezel, és személye ellen irányuló sértésnek érez minden negatív kritikát. Bár nem akarom itt és most hosszan ecsetelni, ezt csak megtapasztalni lehet. A fotós érzékeny emberfajta, hiszen különben nem lenne fotós. Minél szerteágazóbb a képi világa, minél többet tud, annál érzékenyebb időnként. Persze a kezdők lehetnek épp annyira durvák mint a komoly alkotók. SOSE TUDJUK mibe tenyereltünk bele! Minden értékelés egy zsákbamacska, különösen azokon az oldalakon, ahol rejtett az alkotó kiléte. Persze ahol meg nem, ott sérül az őszinteség, hiszen név nélkül őszintébbek vagyunk!!! A NET mindig őszintébb, ezért is van annyi félreértés.

Nos, ezek után, miért érdemes ezt csinálni? Talán a fentiekből, az előnyök felsorolása alatt nyilvánvalóvá válhatott. Az ismertség, a haverok, a "megmutathatom mit tudok". Ha mást nem az idő elfecsérlésének és néhány jó kép nézegetésének legegyszerűbb módja. Az Az ismertség és gyors véleménycsere szempontjából egyébként a legbiztosabb két site, a Fotózz és a Fotóaréna. Ezek a legnagyobbak. Nem írnám le, mindkettőnek megvannak a sajátos árnyoldalai, bár elsősorban a Fotózz buktatóiról tudnék könyvet írni. :) Az érezhetően kisebb forgalmú Fotóvilág, a sokkal kisebb, ám szerintem családias, kisérletező kedvű, bár lassan csordogáló Photographers sajátos atmoszférájú. A további site-ok, mint a Pótkávé vagy a Fotofutam, vagy a tematizált oldalak -mint az épp "hibernált" HunGlamour- inkább csak színesítik a hazai kínálatot, mint komoly szeletet hasítanak belőle, bár a szinte felmérhetetlen számú apró site színesítő hatása a userek erős "átjárása" ellenére pont az a változatosság, amire szükség is van!

 
És még egy kérdés. Miért érdemes a magyar site-okkal szenvedni, ahol rövid szemlélődés után is sokkal kevesebbnek tűnik a jó kép, és sokkal nehézkesebbnek az igényesség megtalálása: Nos, mindenféle nacionalista és Szózat idéző eszmefuttatás nélkül pár gondolat:

-Itt fotózunk. Itt élünk, itteni képekről itteni emberek alkotnak a legegyszerűbben véleményt. Pusztán azért mert könnyebben megértik a képi világot.

-Nyelvi nehézségek adódhatnak. Ha nem beszélek idegen nyelveket, nem értem amit nekem írnak, ha én perfekt vagyok angolból, akkor a véleményezőm nem. Sokkal kevesebb igazán hasznos, árnyalt vélemény érkezik, még annál is kevesebb mint egy haladó fotós számára elveszni a középszerűek dicséretében vagy alaptalan hozzá nem értő leszólásaiban. Persze ezzel a véleményemmel sokan nem értenek egyet.

-Ne várjuk hogy nemzetközi szinten nagyobb elismertséget szerzünk. Szerintem túl személytelenek a külföldi site-ok. Szintén nem biztos hogy mindenki azonnal osztja a véleményt, de gondoljunk csak a személyes találkozók szervezésének nehézségeire, az IRL kapcsolatok hiányára, a négyszemközti beszélgetések ellehetetlenülésére. Legtöbb "kedvencünk" akikre felnézünk, sosem kerülnek elénk hűs-vér valójukban.
 

Végül pár hasznos tanács, ha már eddig jutottál, kedves Olvasó

-Ne vegye el a kedved semmi. Ez nem politikai fórum (szerencsére), nincs értelme az anyázásoknak. Pár frusztrált kisvállalkozási vezető és azok agyonhajszolt alkalmazottjai, iskolai kudarcoktól megfáradt diák és néhány valóban elmebeteg néha csinálja az arénát (nem csak az Arénán :) ). Rá se ránts.

-Értékeléseket elfogadni!  "Kedves vagy hogy értékeltél", "Köszönöm a figyelmed", és hasonló okosságok mindig erősebbek az oldalakon keresztül zajló szájkaraténál, és ha még mindig nem elég, jöhet a varázsmodnat: "igazad van".

-Értékelést már csak azért is elfogadni! :) Mert lehet hogy tényleg igaza van. Lehet hogy bármilyen komoly művészi vagy csak pusztán szépségbeli értéket képzelünk saját képünkbe, ha sokan szólják le, és senki sem dicsőíti szemmel láthatólag őszintén, akkor talán mégsem olyan jó kép az! Persze lehet nagyon csalóka, de ha mást nem arra figyelmeztet, hogy a közízlést nem ütjük meg vele, így maximum pár hasonszőrű meg nem értett elborult agyú ember fogja jónak találni, de egy biztos: pénzt nem keresünk vele, max az unokáink ha halálunk után kiáltanak ki minket nagy művészekké. :) A kulcsszó az ALÁZAT, amivel minden helyzetben VISELNÜNK KELL a kritikát, ha már egyszer feltöltöttük a képet és közszemlére bocsátottuk.

-Ne vitatkozz a moderátorokkal és adminokkal! Nagyon megtanultam. Egyszerűen igazuk van. És kész. (Persze gyakran nagyon nem, de olyan ez mint a főnök-beosztott viszony.) Nem azért mondom mert ezt én is betartottam az elején. Rohadt sokat vitáztam. Arra jó, hogy leeressze a gőzt az ember agyából, de többnyire azzal végződik, hogy regisztrálhatsz újra.

-Ha ígéretes szemű kezdőt látsz, bátorítsd. Ha tényleg nagyon rossz egy kép, csak akkor szóld le, vagy ha felismered az alkotót, és tudod hogy bírja a kritikát, és szeretnéd nyomatékosítani hogy ez nem tetszik. Vagy ha tényleg annyira rossz, hogy had’ hulljon a férgese. :) Ám ez utóbbi szemlélet alapvetően helytelen, lásd a cikk eleje.